Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

BLOGKÖLTÖZÉS!

2020. augusztus 10. - Vadalmamegmondja

11-1127x600.png
Forrás

Kedves olvasóim!

Elérkezett a nap, hogy elköltöztessem blogomat egy másik oldalra. Hogy is fogalmazzam meg? Itt az ideje elhagyni a süllyedő hajót. Ezúton is köszönöm nektek az elmúlt két évet! Közel 50 ezren olvastatok ez idő alatt, ami hatalmas megtiszteltetés számomra! Köszönök minden kommentet, megosztást, rám szánt időt! Szuperek vagytok!

Nem búcsúzom el tőletek, hiszen nem tűnök el. Új pompában fogok a továbbiakban ragyogni, egy új oldalon, a régi tartalmakkal és elánnal. De itt, ezen az oldalon utoljára jelentkezem be, és meg kell mondjam, ez megvisel. Borzasztóan. 2 évnyi munkámat kell átköltöztetnem, noha ez mennyiségre nem túl sok, annyi érzésem, munkám benne van... A háttértörténetről, hogy miért költözök, már ne is beszéljünk... Véleményem szerint a blog.hu-nak hetei vannak hátra.. Így ezt a megoldást láttam a legbölcsebbnek. Nem véletlenül tűntem el ugyanis az utóbbi hónapban. Kivártam, hogy mi lesz. És sajnos beigazolódott, amitől féltem. Nos, attól nem kell aggódjatok, hogy tartalom nem lesz, hiszen ügyködtem, gyűjtöttem témákat, készítettem képeket ez idő alatt is, hogy mihamarabb tudjak nektek új tartalmakat publikálni.

Az új blogomat itt tudjátok elérni. Bár egyelőre eléggé üres az oldal, hiszen csak ma regisztráltam, igyekszem a régi tartalmakat mielőbb átmenteni oda. Ezeket a blog.hu-s oldalon továbbra is el fogjátok érni addig is. A Facebook oldalamat itt találjátok, az Instagram profilom pedig itt továbbra is. Most már ezeket a platformokat is frissítem szinte napi szinten, úgyhogy érdemes nézni őket!

Köszönök nektek mindent! Köszönöm az eddigieket a (régi) Indexnek, a blog.hu-nak, férjemnek, és mindenkinek, aki segített, támogatott, olvasott eddig is! Próbálok pozitívan tekinteni a jövőbe, az új oldalam remélem, hogy még ennél is jobb lesz!

Vadalma voltam, és megmondtam a tutit. Itt utoljára.

Életem meghatározó szereplőinek

Életem meghatározó szereplőinek

 

Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű engem felnevelni. Mondhatni, kitettem három fiút is. Mégsem adtátok fel. Próbáltatok az általatok vélt helyes úton tartani, ami többnyire sikerült is. De én én vagyok! Vannak dolgok, amiket sehogy nem tudtatok volna megváltoztatni rajtam. Sehogy! Tudom, joggal próbáltatok lebeszélni arról, hogy írjak. Hiszen ma ez nem egy biztos megélhetési forrás. De most mégis ezt csinálom, mert szeretem!
De tudom, jót akartatok. Csak nem tudtátok, nekem valóban mi a jó. Hát ez!
Köszönöm a gyerekkorom. Köszönöm, hogy falusi lyány lettem, és nem holmi pesti, elkényeztetett plázacica, aki nem tud nokedlit szaggatni.  Hogy annyi szép helyre elvittetek engem. Hogy sokat foglalkoztatok az egészségemmel. Köszönöm, hogy vigyáztatok rám, mikor én nem tudtam magamra! Hogy próbáltatok a legjobbat kihozni belőlem. Szeretlek titeket!

A világ legklasszabb nagymamája vagy, akivel együtt isszuk a páleszt, szívjuk a cigit, és döglünk kint az udvarodon. Befogadtál, amikor nem volt más lehetőségem. És sosem mondtál le rólam. Mindig, mindenben támogattál. Bárhová hívtalak, eljöttél velem. Mint egy ragasztó, egyben tartottad és tartod a családot.
Hihetetlenül hálás vagyok neked, mama! Szeretlek!

Korábban mentél el, mint kellett volna. Még nagyon szüksége lett volna mindenkinek rád. Nekem biztosan. Borzasztóan hiányzol, és nincs nap, hogy ne gondolnék rád. Pedig lassan tíz éve, hogy elmentél.
A nevetésed. Az maradt meg leginkább a fülemben. És az illatod az orromban.
Milyen jó volt együtt! Te voltál az engedékeny. Te megengedted, hogy egyek 5. jégkrémet is. Meg, hogy egész nap bámuljam a meséket a tévében. És amikor kakaspörköltet akartam enni augusztusban, akkor vágtál nekem kakast, és megsütötted a bográcsban. Életem legjobb nyarai voltak veled. A hollókői kirándulás, a nyársalások, a strandolások együtt...
 Hiányzol, papa! Nagyon hiányzol! Bárcsak visszakapnálak... Nagyon szeretlek!

A legjobb barátnőm voltál. Egy óvodába jártunk, aztán egy általános iskolába. Minden nap összevesztünk, majd kibékültünk. Majdnem minden hétvégén együtt lógtunk. Minden jó volt együtt. Még a fiúk sem szakítottak szét minket, akik mindkettőnket kinéztek egyszerre... vagy épp mi ketten néztük ki ugyanazt. Egyikünk mindig engedett.
Eleinte persze teljesen más volt. Együtt medencéztünk, együtt zabáltuk anyukáink szendvicseit, meg meséket néztünk.
Mindent túléltünk. Aztán történt valami, és egyik percről másikra elvesztünk. Egyik percről  a másikra idegenek lettünk. Mintha soha nem is ismertük volna egymást. Fogtad, és kisétáltál az életemből.
Mindezt az idő alatt, amikor a lányommal félidős várandós voltam.
Mindig mindent megbocsátottam neked... De ezt nem tudom...
Akkor sem, ha baromira hiányzol. Ez elárulta számomra, hogy mennyire félreismertelek, és hogy mennyire nem szabad veled kapcsolatban az érzéseimnek engedni.

Azt mondják, exről vagy jót, vagy semmit. Rólad mégsem tudok sok jót mondani, mégis kell valamit. Mert nem kicsit határoztad meg az életem. Igen, bármennyire is nem tetszik nekem a dolog. Sőt, borsózik a hátam tőle.
De lehetetlen lenne, hogy ne határozza meg az a pár együtt töltött év az életem. Azok az alkalmak, mikor a beleköthetetlenbe is belekötöttél. Mikor minden erőddel próbáltad lerombolni a maradék önbizalmam. Mikor részegen üvöltöztél, és a földön rugdostál.. hogyan is lehetne mindezt elfelejteni, és semmissé tenni? Nem lehet. Őszintén szólva, utólag már nem értem, mi a francért maradtam veled ilyen sokáig. Hogy annak idején miért jöttünk össze... na jó, eléggé adta magát a dolog. De ha nem lettünk volna abban a helyzetben, amiben, tutira nem húzzuk néhány hónapnál tovább. Tudod, én soha egyetlen olyan férfinak sem kívántam rosszat, akivel együtt voltam... téged leszámítva. Nem is rosszat. Csak hogy éld át, amit én miattad. Meg amit az előttem lévő barátnőd átélt. Tépelődj kétségek közt, sírj, ess el, rombolódj le érzelmileg, veszítsd el minden hited... valaki miatt! Nem vagyok rossz szándékú, és tök lazán viseltem mindig is, ha valaki más lány mellett döntött végül. De te más vagy! Neked ezt meg kell tapasztalnod, mert mindaz, amit tettél, nem maradhat megfizetetlen. Ezt még vissza kell, hogy kapd az élettől. Bár tulajdonképpen, már el is kezdted visszakapni....

Mi is köthetne minket jobban össze, mint egy közös ex? Mint az egykori beszólogatások egymásnak. Mint a közös éjszakai műszakok. Mint a nagy pofánk, ami soha be nem áll.
A mi kapcsolatunk... nos, különleges. Hiába utálkozunk időnként, előbb- utóbb úgyis újra kikötünk egymásnál.
Hogy olyan vagy-e, mint amilyennek annak idején gondoltalak? Nem, sokkal rosszabb. És sokkal jobb. Attól függ, honnan nézzük. De tudod mit? Ne változz meg! Kellenek az ilyen lányok. Valahol jobbá teszed a világot a jelenléteddel.
Te tanítottál meg az elfogadás ezen formájára, és arra, hogy minden gödörből fel lehet kelni, és folytatni.
Barátnők sosem leszünk, ez egyértelmű. De soha nem is fogjuk „elhagyni” a másikat. Már csak azért sem, mert elég sokat tudunk a másikról. És ez így van jól.

Te voltál az egyetlen korombeli lány az osztályunkban. Mindenki más már 30 fölött volt, mi meg húsz éves csitrik. Első pillantásra láttam, hogy baromira antipatikus vagyok számodra, ezért jó ötletnek tűnt odamenni, és bosszantani téged. Aztán valahogy egymás mellett maradtunk. Megkedveltük egymást. Bemutattál a barátodnak, a családodnak is. Baromi jól elvoltunk, baromi jó volt a hangulat. Hiszen egyikünk sem volt az a tipikus plázázós lány. Burger Kinges papírpohárból ittunk Mohitot, amit a boltban vettünk. Ennél nagyobb idill nem is kellett.
Aztán valami megváltozott. Veled is. Elkezdtél dolgozni, és nagyon elhitted magadról hirtelen, hogy bölcs vagy. Hogy tudsz mindent. Pár év előnyben voltam veled szemben, hiszen úgy csináltam meg az érettségit, hogy mellette már melóztam. Mégsem hallgattál rám. És mégis olyan lány lett belőled, akiket együtt szidtunk annak idején . Én pedig azóta is értetlenül nézek magam elé. Hogy az a tornacipős, antiszoc, szemüveges lány hogy lett ekkora flegma, egoista, öntelt majom? Aki szőrös cipőt vesz fel munkába, meg rózsaszín csíkot rakat a hajába, amit már olyannyira kiszőkített, hogy lassan ősz lesz. Miért lettél ilyen? Pont azt tiszteltem benned, hogy különbözöl a korunkbeli lányoktól. Hogy nem állsz be a sorba. Mégis beálltál. És ez nekem már sok volt...

hug.jpg

(Forrás: http://healingmorning.blogspot.com/2010/01/great-hug-debate.html)

Megpróbált minket összehozni egy kedves közös ismerősünk. Mi pedig legjobb barátok lettünk. Haha, na erre varrjon gombot bárki is!
Első perctől szerettelek. Túlságosan ahhoz, hogy egy hónap múlva szakítsunk. Mert egy hónapnál többet úgysem éltünk volna túl. Így viszont ott voltunk egymásnak. Mindig. Éjjel is. Ünnepnapokon is. Bármi történt, egymásnak szóltunk elsőként.
Az összes barátnőd nevét tudom fejből, pedig volt belőlük pár... Ismerem a félelmeid. A vágyaid. A titkaid. Tudom, milyen zenéket szeretsz. Tudom, hogy hol voltál bulizni az elmúlt 10 évben bármikor. Tudom, hogy mennyi fű üt ki téged. Tudom, hogy alkoholt nem iszol, mert semmi értelme. Tudom, hogy anyád helyett anyád voltam, ami nem csoda...
Szerettem veled lenni. Szerettem, mikor beszívva a vállamon sírtál. Tudom, hogy rajtam kívül senki nem látott így. És én is szerettem berúgva a te válladon sírni. Az összes hülye exünk megbaszhatta, meg az összes hülye kolléga, főnök... meg mindenki. Mert te fogtad a hajam, amikor hánytam. És én támogattalak haza, amikor már menni alig bírtál. És ottmaradtam nálad, mert nem mertelek egyedül hagyni. Emiatt dobott ki az éppen aktuális barátom. És csak röhögtem rajta. Mit is tudott ő rólunk... Sosem néztünk úgy egymásra. Sosem tettünk semmit egymással. Lehet, épp ezért szerettem nálad aludni. Tudtam, hogy te tényleg elfordulsz, mikor átöltözöm. Nem is voltam az eseted, mi a francért néztél volna meg? Te se voltál az enyém. Jó is volt ez így. Máskülönben nem működött volna. Aztán jött egy csaj neked, aki bele kötött a kapcsolatunkba. Ez ölt meg minket végül. De tudtam, hogy így lesz, kódolva volt. Ha te nem, én megtettem volna idővel. Szóval nem haragszom rád. Ránk. Hiányzol. És sosem felejtelek el! Mindig a legjobb barátom maradsz... Akkor is, ha soha többé nem beszélünk egymással.

Megismertelek, mielőtt megismertelek volna. Igen. Apukád, akivel akkor már nagyon jóban voltam, annyit mesélt rólad, hogy nem is kellett gondolkoznom rajta, hogy ki vagy, mikor először láttalak. Milyen fiatalok voltunk! Fiatalok, naivak, és... szerelmesek? Én igen. Te... te is, csak a magad módján, azt hiszem.
Soha, soha nem volt nálam fiatalabb barátom se előtted, se utánad, mert mindig is az idősebbek jöttek be. És mégis jó volt akkor ez.
Fogalmam sem volt, és azóta sincs, hogy miért álltál velem szóba: egy nálad idősebb, meggyötört, megfáradt lánnyal. De hova is számít.
Bár nem az első voltál nekem.... bár nem az utolsó... de talán az egyetlen igaz, mielőtt a férjem megismertem. Pedig nem gondoltam komolyan veled. Nem mertem komolyan gondolni egy 19 éves fiúval. Ez szerintem érthető.
Kicsit visszaadtad azokat az éveket, amiket az exemre pazaroltam. Újra fiatal lehettem melletted. Újra naivan szerelmes. Újraélhettem egy „iskolás szerelmet”. Mert nekem az kimaradt. Mert mindig is ragaszkodtam a komoly kapcsolatokhoz. Pedig olyan fiatalon még kár volt.
Tudod, sosem gondoltam volna, hogy lesz, akivel fizetés előtt összedobjuk az utolsó forintjaink, és abból veszünk kaját magunknak. És ezt boldogan tesszük.Csak azért, mert együtt vettük meg. Mert együtt ettük meg. Kit érdekelt akkor, hogy vacsi már egyikünknél sem lesz...
Abban a rövid időben semmi más nem számított. Olyan rohadt gondtalan volt minden. Úgy repültek el a közös műszakok, mintha nem is kellett volna dolgozni.
Már nagyon-nagyon messze járunk egymástól. Van már más lány neked is, és ez nagyon jó. De ez a pár emlék meg marad. Döntsd el, hogy ez jó-e, vagy rossz.

Nem szoktam ilyet mondani, de a sorsnak valami nagyon elbaszott vicce lehet, hogy megismertelek. Nem voltál szerelmes belém. Én sem tebeléd. Mégis össze sodort minket a szél. Hogy ennek miért kellett így történnie, nem tudom. De mégis így kellett történnie. Te sem, és én sem tartanánk talán ott, ahol most tartunk, ha nem ismerjük meg egymást. Átsegítettél életem legnehezebb időszakán, és ezt köszönöm neked! Nem tudtam volna megbirkózni akkor azzal a fájdalommal egyedül, ami ért. És ha nem teszem túl magam azon, nem álltam volna készen arra, hogy megismerjem a férjem. Ennek így kellett lennie.
Nagyon bírom a fejed a mai napig. Egy igazi idióta vagy, de nagyon szerethető. Esküszöm, még a kamu önfényezéseid és csajozós dumáid is viccesnek találtam, mert egy szavad sem hittem el. Mert jobban átlátok rajtad ennél. Talán nem tudod, de nagyon is jól ismerlek, mert ha rád nézek, magamat látom férfi kiadásban. Ez fura nagyon. Fura, vicces, szomorú, és minden egyben.
Sosem jutott eszembe, hogy megszakítsam veled a kapcsolatot.
És hogy bántottál-e bármivel is? Érdekes, de nem érzem úgy. Bennem van, hogy ne legyen barátnőd, mert nem akarok rosszat egy lánynak sem- ugyanakkor titkon mindig bízom benne, hogy találsz valakit, akivel boldog leszel. Velem nem lettél volna. És én sem veled. De ez nem jelenti azt, hogy mással sem leszel.
Szerettelek. Mint embert. Mint barátot. Hogy most mi van, nem tudom. Nagyon távoli már minden, és nagyon megváltoztál. Ez keserít el a legjobban veled kapcsolatban. Olyan kicsit, mintha meghalt volna az az ember, aki annak idején mosolyogva szívta el a doboz cigim egy nagy lelkifröccs közepette, miután megmutatta a kilátást a tetőről. És helyette valaki más lennél már...  Valaki olyan, aki mindenki elég helyezi magát a saját életében, és nem találja fontosnak azokat, akik valóban törődnek vele.

Ha nekem valaki az első találkozásunkkor azt mondja, hogy a férjem, és a gyermekem apja leszel, valószínűleg pofán röhögöm. Annyira más embernek hittelek,mint amilyen valójában vagy.
 Először azt hittem, utálsz engem valami miatt. És borzasztóan meglepődtem, hogy mikor szóba elegyedtünk, órákon át tudtunk beszélni, és onnantól nem volt nap, hogy ne kerestük volna egymást.
Sosem voltam senkivel annyira közvetlen és őszinte, mint veled.
Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy ez nem holmi kéthetes járás lesz köztünk. Reméltem, hogy végre végre megleltem azt, aki velem marad majd. Láttam már akkor, hogy nagyon más ember vagy, mint bárki, akit ismerek, és hogy ez köztünk is máshogy alakul, mint eddig bárkivel.
El sem tudom mondani, mennyire nehéz volt mindazt a próbasorozatot kiállni érted, amit ki kellett. Szerintem a népmesékben a királyfik elbújhatnak mögöttem. De fogtam a kezed, és egy percre sem jutott eszembe meggondolni magam. Túléltük. Itt vagyunk. Semmi olyan nem történhet, ami elszakíthatna minket egymástól.
Imádom, hogy ugyanolyan antiszociális őrült vagy, mint én. Imádom, hogy sosem játszod az eszed előttem, és hogy én is önmagam lehetek előtted. Hogy mindent megoldunk együtt. Imádom azt az embert, aki vagy. Akkor is, ha néha felbosszantasz. Akkor is, amikor egyedül akarnék lenni. Akkor is, amikor a fejemet a falba verném legszívesebben a tisztaságmániád miatt. Én ilyennek szerettelek meg, és sosem akarnálak megváltoztatni.
Imádok neked müzlit vinni az ágyba. Imádom, amikor a főztöm dicséred. Imádom, hogy ennyi év és egy szülés után is megnézed a fenekem.
Imádlak stírölni, mikor kijössz a zuhany alól. Imádom a humorod, amit szerintem rajtam kívül senki sem tud értékelni. Imádom, amikor teát főzöl nekem. Meg azt is, amikor hagysz délig aludni.
Szeretem, ahogy szereted a kislányunkat, és ahogy szereted a három fős kis családunkat. Szeretem benned az apát, a férjet, a barátot, a lelki társat.
Életem szerelme vagy! Annyira nagyon szeretlek!

Egész életemben vártam rád. Azt hittem, sosem foglak megkapni, sosem foglak megismerni. Annyira boldog voltam, mikor megtudtam, hogy nemsokára érkezel... Nem láttalak akkor még. Nem tudtam, ki vagy. Nem tudtam, milyen leszel, ha egyszer találkozunk, és már akkor szerettelek. Minden feltétel nélkül. Jobban vigyáztam rád első perctől fogva, mint bárki másra addig és azóta. El sem tudom mondani, mennyire aggódtam érted. És hogy most mennyire aggódok. Ha valakivel, hát veled nem történhet semmi gond. Bármi jön, megóvlak tőle. Bármi lesz, szembenézek vele érted. Bármilyen akadályba ütközöl majd, segíteni fogok legyőzni.
Tökéletes vagy nekem. Minden pici porcikád. Gyönyörű kis arcod van, állandóan azt lesem, mikor nem veszed észre. Imádom nézni, amikor alszol. És megnyugszom, amikor mosolyogsz rám, mert onnan tudom, hogy jól csinálom az anyaságot.
Érted szoktam le a dohányzásról, és nem ittam egy korty alkoholt sem az elmúlt egy évben. Jobb emberré tettél ezáltal is. Kinyitottál bennem egy ajtót, ami a születésedig csukva volt.
Bár hulla fáradt vagyok minden reggel, mégis örülök, mikor keltesz, és várod, hogy felvegyelek, és puszit adj nekem. Szeretem nézni, hogy napról napra ügyesebb vagy. Hogy minden érdekel téged. Hogy mindent meg akarsz nézni és fogni. Hogy ugyanúgy imádod a pocakod, mint én. Hogy ugyanúgy egész nap dumálsz, mint én. Hogy minden emberre mosolyogsz.. remélem, egy jobb világban fogsz felnőni, mint én, és ezt az emberek nem fogják kiölni belőled.
Már születésed pillanatában sem állt jól a szemed sem. Épphogy rád néztem, már huncut arcot vágtál. Igazi csibész leszel, már most látom. Állandóan izegsz- mozogsz, és ez megnyugtat. Ne a tablet előtt nőj fel! Mássz fát, kergess lepkéket, homokozz, ess el a bicikliddel... ! Én ezt kívánom neked. És hogy ne nőj fel soha! Legyél mindig az a vidám játékos kislány, aki most vagy!
Egy anyának minden gyermeke különleges, ha lesz kis tesód, ő is az lesz számomra. De te vagy, aki engem anyává tett, és ez mindig is össze fog kötni minket.
Te vagy az én pici szivárványbabám. A legfontosabb vagy nekem, kicsi lányom! Mindennél jobban szeretlek!

Ezért sütök kenyeret

Ezért sütök kenyeret

Az egész a koronavírussal kezdődött (mi mással?). Mikor a vírus hivatalosan is megjelent itthon, sokan pánikszerűen kezdtek el vásárolni mindent, és a mi környékünkön ebből kifolyólag a kenyér is nehezen kapható termékké vált. Ráadásul mi elővigyázatosságból (akkor jöttünk haza a kórházból az újszülött kislányunkkal) csak csomagolt kenyeret vettünk, nehogy bármi probléma legyen. Ment ez egy hétig. Két hétig. Aztán herótunk lett. Konkrétan már kezdtem kiérezni a tartósítószer ízét belőle. Nem ropogott a héja, nem morzsálódott úgy, ahogy a normál kenyérnek kellene. Egy idő után már rá sem bírtunk nézni. Egyenesen undorodtunk tőle. Aztán jött az isteni sugallat, hogy sütni kellene.

Bár nehéz volt élesztőhöz és liszthez jutni ebben az időben, mégis nekiálltam. Hozzáteszem, nem volt teljesen ismeretlen  a dolog, annak idején gyerekként sokat sütöttünk nagymamámmal. És alapvetően az ő receptjét kezdtem el követni.

Az első egy-két alkalommal nem lett annyira jó, de még mindig jobb volt, mint a bolti. Próbálkoztam, kísérleteztem sima, krumplis, és magvas kenyérrel is. És pár alaklom után nagyon finomak lettek! Kimondottan jók!

Mindezek után enyhült a vírus körüli mindenféle dolog, és már mi is megnyugodtunk picit, én ennek ellenére úgy döntöttem, hogy megmaradok a kenyérsütés mellet. Mérlegeltem a dolgokat, és úgy érzem, két naponta egy órát érdemes rászánni.

Mielőtt bárki azt gondolná, nem olcsóbb sütni. Legalábbis nem olcsóbb a standard boltban kapható kenyereknél. Viszont jóval olcsóbb a minőségi kenyereknél. Kiszámolva, nagyjából 420-470 Forint egy kiló, ha itthon sütöm (eltekintve a plusz fogyasztástól, a gép amortizációjától meg a tisztítószerektől, ez csak az alapanyag ára).
Szóval joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha anyagilag nem éri meg, mi a francért maradtam meg az itthoni megoldásnál?

-Sokkal finomabb. Azután, hogy fintorogva néztem a bolti kenyérre, ebbe jóízűen harapok bele, akkor is, ha egész héten azt eszek.
-Nem vészesen nagy munka, és nem vészesen sok idő. Kb egy óra elkészíteni, és semmi ördöngőség nincs benne.
-Szereti a család. És hálás is érte.
-Mindig büszke vagyok magamra, amikor sikerül. És szerintem joggal, ugyanis a legtöbb ember nem csinál ilyet.
-Egészségesebb. Hiszen semmilyen adalékanyagot nem teszek bele, csak sót, lisztet, élesztőt, olajat.
-Nem hizlal annyira, mint a bolti (tapasztalat).
-Kevesebbet is elég megenni belőle.
-Kikapcsolok, amíg csinálom.

Receptet szerintem felesleges lenne adnom, rengeteg oldal van, ahol tudtok válogatni közülük. Azt viszont mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki! Ennek ellenére, ha valaki szeretné a nagymamám féle receptet, vagy azt, amiből én dolgozok (egy könnyített verziója), keressen bátran, odaadom szívesen!

Egy pár kép, amiket sütéskor készítettem:

20200527_160426.jpgTészta

20200527_162648.jpgSütésre készen

20200603_201603.jpg...és elkészült!

20200601_170543.jpgNa és ki mondta, hogy csak kenyeret sütök? :)

 

 

 

 

Az elmúlt két év

Két éves lett a vadalmamegmondja.blog.hu

Az elmúlt két év

2018 nyarán indult a blogom. Picit több, mint két éve. Bár az évfordulóról „lemaradtam”, azért szeretnék pici visszatekintést tenni, mik is történtek azóta.

A blog életében:

- 2018-ban 7, 2019-ben 6, 2020 első felében (tehát az év eddigi részében) 8 bejegyzés született az oldalon (ezzel együtt 9).
-Az eddigi legolvasottabb bejegyzésem a 10 utastárs, aki mellé nem akarsz ülni volt.
-Az eddig  legkevesebbet olvasott a Trianon 100. évfordulójára.
-2018.08.09. volt a leglátogatottabb napom, 15.167 (!) látogató olvasta aznap az oldalam, és 18.866 lapletöltésem volt aznap.
-Legtöbb hivatkozást az Index.hu-nak köszönhetem (és köszönöm tisztelettel!)
-Eddig kétszer kerültem ki a blog.hu címlapjára, meglepő módon egyik sincs a három legolvasottabb bejegyzésem között.
-A legtöbb kommentet szintén a 10 utastárs, aki mellé nem akarsz ülni kapta, összesen 121-et.
-Az indulás után közel 2 évvel létrejött a blog Facebook, illetve Instagram profilja, bár egyelőre nem túl nagy látogatottsággal, de igyekszem ezekre az oldalakra is minél többet publikálni

Az én életemben:

-A blog indulásakor menyasszony voltam, azóta összeházasodtunk a férjemmel
-Azóta lettem várandós a kislányommal, aki már itt játszik mellettem a szőnyegen... repül az idő!
-Induláskor Call centeres voltam. Onnan mentem át gyorséttermi műszakvezetőnek (több éves tapasztalat után), majd vissza vevőszolgálatozni (fúj!), azóta pedig itthon vagyok a lánykámmal.
-20 évesen kezdtem írni a blogot, azóta (borzasztó nehéz számításokkal kiszámolva) lassan 23 éves vagyok... repül az idő!
-Túl vagyunk egy 3 hónapos önkéntes karanténen, amit egy újszülött babával csináltunk végig, egy panelban... nem lennék képes rá még egyszer!

Ez várható a közeljövőben:

Jönnek majd új bejegyzések remélhetőleg. Szeretnék írni sok olyan témáról, ami aktuális (pl. a korosztályomról), és olyanokról, amik kicsit személyesebbek (pl. munkahelyi élmények, de nyugodjon meg mindenki, senkit nem fogok halálra untatni, csak olyan jellegűek lesznek, mint a Mekis volt annak idején). Ha minden jól megy, és időm is lesz, lassan- lassan elindítanám szívem szerint a másik blogomat is, ami teljesen más témában készülne, más emberek számára.
Szeretném befejezni a terhesség történetemet is, ugyanis félbe maradt. Szerintem roppant tanulságos és érdekes eset.

Ez NEM várható a közeljövőben:

Vlog. Tuti, hogy még fél évig nem fog indulni. De nyitott vagyok egyébként rá, bár azt mondtam két éve, hogy soha. Ha úgy látom, hogy van rá igény, jövőre elindítom. Igazából lennének is ötleteim, viszont azokat a kislányra való tekintettel mostanság nem tudnám amúgy sem megvalósítani. (Nem a táskám tartalmát akarnám mutogatni, bár tény, biztos érdekesebb, mint azoké a lányoké, akik sminkcuccokat tárolnak benne. Nálam tapétavágó például mindig van, többek között. De ennyit erről.)

Köszönöm a blog.hu-nak és az Indexnek, hogy felületet és lehetőséget biztosítanak nekem 2 éve arra, hogy kiírjam magamból, amit ki akarok.

Köszönöm a férjemnek, hogy 2 évvel ezelőtt elkezdett noszogatni, hogy írjak blogot,hogy azóta is ellát ötletekkel, és hogy a mai napig mellettem áll. Nem csak a bloggal kapcsolatban.

És nem utolsó sorban, köszönöm Nektek, hogy olvastok! Köszönöm a sok megtekintést, a kommenteket, az ötleteket, az üzeneteket! Írjatok bátran, ha kérésetek van, vagy csak szeretnétek megmutatni magatokat nekem, nagyon örülök minden ilyennek!

2-years-of-compensation-insider-.jpg

Forrás: http://compensationinsider.com/two-years-of-compensation-insider/

Ha abortuszon gondolkozol... (de inkább ne tedd!)

Ha abortuszon gondolkozol... (de inkább ne tedd!)

Elérkezett az idő, hogy írjak picit az abortuszról. Vagyis inkább megpróbáljak „lebeszélni” róla minél több embert, hogy ne lépje meg, ha éppen gondolkozik rajta. A teljes véleményem talán kifejtem majd egyszer. De az nem ma lesz. Elég hosszú történet , ami nagyon, NAGYON mélyről fakad belőlem, hogy miért ellenzem ennyire, és miért akarok (abszolút jó szándékkal) lebeszélni róla mindenkit

Kérlek, ha már volt abortuszod, kiváltképp, ha lelkileg megvisel, NE olvass tovább! Ígérem, írni fogok arról is, hogy hogyan épülj fel lelkileg belőle, és arról is, hogy hogyan készülj a babavárásra, ha nem tervezted, viszont ez az írás NEM neked szól, hanem azoknak, akik még nem döntöttek! Ugyanis senkit nem megbántani szeretnék, így téged sem, és utólag lehet, hogy sértőnek éreznél pár dolgot a mostani bejegyzésből.

 Most megpróbálok kicsit segíteni, és pontokban összeszedni azokat az érveket, amik az abortusz ellen szólnak, illetve az okokat, amiket az ismerőseim mondtak nekem, mikor amellett döntöttek, elvetetik magzatukat.

 „Rossz anya lennék.”
Nem! De tényleg nem! Ha nem is tervezted ezt a babát, akkor is lehetsz szuper jó anyuka! Hidd el, nem fogja befolyásolni az irántad érzett szeretetében az, hogy egy meggondolatlan, összebújós este eredménye, vagy pedig egy évig nézegetted a mensinaptárad előtte, hogy mikor ovulálsz, mert akkor gyorsan el kell kapni apát. Neki mindegy lesz! És teljesen mindegy, hogy tervezted- e, vagy sem a babát- mindig lesznek kételyeid! Úgy, ahogy bennem is voltak. Minden rendben lesz-e, szeretni fog-e, jönnek-e majd az anyai érzések, és még sorolhatnám a végtelenségig. Teljesen normális, amit most érzel! Ha nem tervezted a babád, újra kell tervezni az egész életed. (Na jó, ha tervezted, akkor is.) De ez egyáltalán nem gond! Egy izgalmas, szuper úton indultál el, amiből rossz nem sülhet ki! Mikor a kisbabád a kezedben fogod tartani, minden kétség el fog szállni, ami benned volt ezzel kapcsolatban. Próbálj meg beszélgetni ezekről az érzéseidről egy olyan ismerősöddel vagy rokonoddal, aki már szülő- tutira sokat fog segíteni.

„Mit fognak szólni mások, hogy ilyen fiatalon szültem?”
Tény, a legtöbb ismerősöm, aki abortuszra adta a fejét, fiatalon tette. Ennek nem tudom az okát, de ebből következően a fent említett ok sokszor felmerül.
Miért, mit szólnának?
Semmi közük hozzá, hogy te hogy éled az életed! Ha te szülsz fiatalon, az egyedül a te és a partnered dolga! Ha bárkinek negatív véleménye lenne erről, legyints rá, és fogadd el, hogy úgysem fogsz mindenkinek megfelelni! Szóval ez ne befolyásoljon a döntésedben!

„A párom nem akar gyereket.”
Nos,” megcsinálta”, ugye? Innentől nincs kibúvó! Vagyis van, és sok férfi ezt a lehetőséget választja. De tudod mit? Válassza csak! Szuper anyuka leszel egyedül is! Sokkal nehezebb lesz, tény. De nem lehetetlen! Ha szeretnéd megtartani, akkor ebbe a párod nem szólhat bele! (Ellenkező esetben igen. Hiszen kettőtök gyermeke, tehát joga van „megvétózni”, ha ő szeretné felnevelni.) Ha ő nem lesz melletted, majd lesz más! Édesanyád, tesód, barátnőd... Nem feltétlenül kell egy férfi ahhoz, hogy felneveld őt. (Olyan, aki lemondana a gyerekéről amúgy is jobb, ha kikerült a képből...)

„Nincs rá pénzem.”
Nos, ez sajnos egy elég valós probléma ma Magyarországon, ugyanis egy gyerek nevelése nem két fillér, ez tény. Nyilván te tudod mérlegelni, hogy mit engedhetsz meg magadnak. De azért tudd, hogy nem a drága játékok miatt fog szeretni téged a gyerek, és nem is amiatt lesz boldog. Hidd el, ha élni fog, ha szereted, ha vele színezel, szaladgálsz, nevetsz, ő akkor lesz a legboldogabb! Nem tudhatod, mit hoz a holnap, és 9 hónap nagyon hosszú idő! Van még időd megoldást találni az anyagiakra.

„Jobb  neki, ha meg sem születik.”
Ez tutira nincs így! Már ha örökbe adod is jobb neki, mintha megölöd! Azzal is adtál neki egy lehetőséget arra, hogy élhessen. Ha pedig valahogyan megoldod, hogy veled maradhasson, akkor a lehető legnagyobb esélyt adtad meg neki a boldogságra, az életre! Meghalni senki nem szeretne, főleg nem olyan pici korban. És te sem örülnél, ha más döntene arról, hogy élhetsz-e, jól gondolom?

„Még nem akarok gyereket!”
Nos, senki felett nem szeretnék ítélkezni, de ezen a témán már túl vagyunk. Sikerült összehoznotok. És onnantól, hogy ő beágyazódott, egy új élet, egy pici élőlény, akinek, bár még nincsenek önálló gondolatai, mire az első vizsgálatodra sor kerül, valószínűleg már dobog a szíve. Miért akarnád elvenni az életét? Hiszen ő nem tehet arról, hogy ott van benned! Ő nem tett semmi rosszat- ahogy te sem! Meggondolatlan voltál, vagy rosszul választottál védekezési megoldást, előfordul. De most már viseld a „következményeit”!
Most még nem akarsz... és vajon 5-10 év múlva sem akarsz majd? Ugyanis nagy eséllyel, ha az abortusz mellett döntesz, a későbbiek folyamán már nem lesz lehetőséged gyereket vállalni! Ezt mindenképpen érdemes mérlegelned!

„Fel kellene adnom az eddigi életem.”
Ez pontosan így van. Minden szülő ezt teszi- helyette kap valami sokkal jobbat! Nem akarom játszani az agyam. Igen, nekem is hiányzik a családom előtti élet. A túrák, a felhőtlen, reggelig tartó beszélgetések a haverokkal, a sörözgetések, és az a fajta szabadság, rugalmasság, amikor bármikor, bárhova mehettem, mert nem feleltem senkiért. Baromi jó volt az az időszak! De soha nem cserélném vissza! Imádok anyuka lenni! Imádom a lányom! Senki és semmi nem érte volna meg, hogy róla lemondjak. Így tutira mondom, hogy mikor anya leszel, úgy fogsz a fiatalságodra, a karrieredre, az eddigi életedre visszagondolni, mint egy szép emlékre, amit, mint egy fényképet az albumba, szépen bezársz a szívedbe, őrzöd ott, és boldog leszel azért, hogy megélhetted.

 ultrahang_baba.jpg
(Forrás: www.vital.hu)

Ha eddig nem sikerült meggyőznöm téged, még pár dolog, amit feltétlenül gondolj át, mielőtt végleg eldöntöd magzatod sorsát:

-Sosem fogod megismerni! Egy remek kis srác vagy kislány lenne belőle, mint minden gyerekből. Ha most elmész a műtétre, az egy visszavonhatatlan döntés, és ha később úgy éreznéd, hogy mégiscsak jó lett volna megszülnöd, már nem tehetsz semmit. Ellenben, ha túl soknak érzed az anyaságot, még mindig vannak alternatívák arra, hogy kicsit lentebb adj a felelősségből.

-Megsínyli a szervezeted. Igen, sajnos nem csak a magzat halálát okozod, de magadban is kárt teszel vele.

-Anya leszel így is. Egy halott gyermek anyja. Tudom, hogy ez borzasztó keményen hangzik- az is! De  így van!
És nem lesz ugyanaz, ha a következő gyermeked megszületik, mert akkor fog tudatosulni benned, hogy mit jelent egy baba élete, mit is jelent az anyaság. És lelkileg valószínűleg bele fogsz roppanni- amit egy baba mellett nem tehetsz meg.

-Próbálj picit a jövőbe látni! Képzeld el, ahogy a strandon pancsolsz vele. Vagy ahogy rajzolni tanultok. Vagy ahogy szétkeni magán a sütőtököt. Vagy ahogy azt mondja neked, hogy Szeretlek, anya! Megfosztanád magad ezeltől az élményektől?

-Te akarod az abortusz, vagy mások akarnak belekényszeríteni?

-Nem akarod ezt a babád- de vajon meg akarod őt ölni ennek ellenére?

-Miért tartod jobb ötletnek az abortuszt, mint az örökbe adást?

-Tudnál tenni azért, hogy a fennálló akadályokat elhárítsd, és mégis tudd neki biztosítani azokat a dolgokat, amikre szüksége van?

-Téged sem vetetett el édesanyád! Te is megkaptad a lehetőséget az életre, a boldogságra! Te tényleg nem akarod megadni ezt a te gyerekednek?

-Jogilag megteheted- és erkölcsileg?

 

Ha semmiképp nem tudlak meggyőzni, valamit akkor is hagy kérjek tőled! Ez a magzat, ha le is mondasz róla végleg, egy piciny emberi lény! Légy tisztelettel iránta! Ő nem „csak egy folt”, ahogy sokan állítják. Az ő pici szíve bizony már dobog, mikor a műtétre sor kerül. Tiszteld őt, és soha ne vond meg rá a vállad! Ő élni akart volna...

Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem, senkit nem bántottam meg vele, és remélem ,minél több embernek lesz jó gondolatindító , aki ilyen döntés előtt áll.