Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Életem meghatározó szereplőinek

2020. július 20. - Vadalmamegmondja

Életem meghatározó szereplőinek

 

Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű engem felnevelni. Mondhatni, kitettem három fiút is. Mégsem adtátok fel. Próbáltatok az általatok vélt helyes úton tartani, ami többnyire sikerült is. De én én vagyok! Vannak dolgok, amiket sehogy nem tudtatok volna megváltoztatni rajtam. Sehogy! Tudom, joggal próbáltatok lebeszélni arról, hogy írjak. Hiszen ma ez nem egy biztos megélhetési forrás. De most mégis ezt csinálom, mert szeretem!
De tudom, jót akartatok. Csak nem tudtátok, nekem valóban mi a jó. Hát ez!
Köszönöm a gyerekkorom. Köszönöm, hogy falusi lyány lettem, és nem holmi pesti, elkényeztetett plázacica, aki nem tud nokedlit szaggatni.  Hogy annyi szép helyre elvittetek engem. Hogy sokat foglalkoztatok az egészségemmel. Köszönöm, hogy vigyáztatok rám, mikor én nem tudtam magamra! Hogy próbáltatok a legjobbat kihozni belőlem. Szeretlek titeket!

A világ legklasszabb nagymamája vagy, akivel együtt isszuk a páleszt, szívjuk a cigit, és döglünk kint az udvarodon. Befogadtál, amikor nem volt más lehetőségem. És sosem mondtál le rólam. Mindig, mindenben támogattál. Bárhová hívtalak, eljöttél velem. Mint egy ragasztó, egyben tartottad és tartod a családot.
Hihetetlenül hálás vagyok neked, mama! Szeretlek!

Korábban mentél el, mint kellett volna. Még nagyon szüksége lett volna mindenkinek rád. Nekem biztosan. Borzasztóan hiányzol, és nincs nap, hogy ne gondolnék rád. Pedig lassan tíz éve, hogy elmentél.
A nevetésed. Az maradt meg leginkább a fülemben. És az illatod az orromban.
Milyen jó volt együtt! Te voltál az engedékeny. Te megengedted, hogy egyek 5. jégkrémet is. Meg, hogy egész nap bámuljam a meséket a tévében. És amikor kakaspörköltet akartam enni augusztusban, akkor vágtál nekem kakast, és megsütötted a bográcsban. Életem legjobb nyarai voltak veled. A hollókői kirándulás, a nyársalások, a strandolások együtt...
 Hiányzol, papa! Nagyon hiányzol! Bárcsak visszakapnálak... Nagyon szeretlek!

A legjobb barátnőm voltál. Egy óvodába jártunk, aztán egy általános iskolába. Minden nap összevesztünk, majd kibékültünk. Majdnem minden hétvégén együtt lógtunk. Minden jó volt együtt. Még a fiúk sem szakítottak szét minket, akik mindkettőnket kinéztek egyszerre... vagy épp mi ketten néztük ki ugyanazt. Egyikünk mindig engedett.
Eleinte persze teljesen más volt. Együtt medencéztünk, együtt zabáltuk anyukáink szendvicseit, meg meséket néztünk.
Mindent túléltünk. Aztán történt valami, és egyik percről másikra elvesztünk. Egyik percről  a másikra idegenek lettünk. Mintha soha nem is ismertük volna egymást. Fogtad, és kisétáltál az életemből.
Mindezt az idő alatt, amikor a lányommal félidős várandós voltam.
Mindig mindent megbocsátottam neked... De ezt nem tudom...
Akkor sem, ha baromira hiányzol. Ez elárulta számomra, hogy mennyire félreismertelek, és hogy mennyire nem szabad veled kapcsolatban az érzéseimnek engedni.

Azt mondják, exről vagy jót, vagy semmit. Rólad mégsem tudok sok jót mondani, mégis kell valamit. Mert nem kicsit határoztad meg az életem. Igen, bármennyire is nem tetszik nekem a dolog. Sőt, borsózik a hátam tőle.
De lehetetlen lenne, hogy ne határozza meg az a pár együtt töltött év az életem. Azok az alkalmak, mikor a beleköthetetlenbe is belekötöttél. Mikor minden erőddel próbáltad lerombolni a maradék önbizalmam. Mikor részegen üvöltöztél, és a földön rugdostál.. hogyan is lehetne mindezt elfelejteni, és semmissé tenni? Nem lehet. Őszintén szólva, utólag már nem értem, mi a francért maradtam veled ilyen sokáig. Hogy annak idején miért jöttünk össze... na jó, eléggé adta magát a dolog. De ha nem lettünk volna abban a helyzetben, amiben, tutira nem húzzuk néhány hónapnál tovább. Tudod, én soha egyetlen olyan férfinak sem kívántam rosszat, akivel együtt voltam... téged leszámítva. Nem is rosszat. Csak hogy éld át, amit én miattad. Meg amit az előttem lévő barátnőd átélt. Tépelődj kétségek közt, sírj, ess el, rombolódj le érzelmileg, veszítsd el minden hited... valaki miatt! Nem vagyok rossz szándékú, és tök lazán viseltem mindig is, ha valaki más lány mellett döntött végül. De te más vagy! Neked ezt meg kell tapasztalnod, mert mindaz, amit tettél, nem maradhat megfizetetlen. Ezt még vissza kell, hogy kapd az élettől. Bár tulajdonképpen, már el is kezdted visszakapni....

Mi is köthetne minket jobban össze, mint egy közös ex? Mint az egykori beszólogatások egymásnak. Mint a közös éjszakai műszakok. Mint a nagy pofánk, ami soha be nem áll.
A mi kapcsolatunk... nos, különleges. Hiába utálkozunk időnként, előbb- utóbb úgyis újra kikötünk egymásnál.
Hogy olyan vagy-e, mint amilyennek annak idején gondoltalak? Nem, sokkal rosszabb. És sokkal jobb. Attól függ, honnan nézzük. De tudod mit? Ne változz meg! Kellenek az ilyen lányok. Valahol jobbá teszed a világot a jelenléteddel.
Te tanítottál meg az elfogadás ezen formájára, és arra, hogy minden gödörből fel lehet kelni, és folytatni.
Barátnők sosem leszünk, ez egyértelmű. De soha nem is fogjuk „elhagyni” a másikat. Már csak azért sem, mert elég sokat tudunk a másikról. És ez így van jól.

Te voltál az egyetlen korombeli lány az osztályunkban. Mindenki más már 30 fölött volt, mi meg húsz éves csitrik. Első pillantásra láttam, hogy baromira antipatikus vagyok számodra, ezért jó ötletnek tűnt odamenni, és bosszantani téged. Aztán valahogy egymás mellett maradtunk. Megkedveltük egymást. Bemutattál a barátodnak, a családodnak is. Baromi jól elvoltunk, baromi jó volt a hangulat. Hiszen egyikünk sem volt az a tipikus plázázós lány. Burger Kinges papírpohárból ittunk Mohitot, amit a boltban vettünk. Ennél nagyobb idill nem is kellett.
Aztán valami megváltozott. Veled is. Elkezdtél dolgozni, és nagyon elhitted magadról hirtelen, hogy bölcs vagy. Hogy tudsz mindent. Pár év előnyben voltam veled szemben, hiszen úgy csináltam meg az érettségit, hogy mellette már melóztam. Mégsem hallgattál rám. És mégis olyan lány lett belőled, akiket együtt szidtunk annak idején . Én pedig azóta is értetlenül nézek magam elé. Hogy az a tornacipős, antiszoc, szemüveges lány hogy lett ekkora flegma, egoista, öntelt majom? Aki szőrös cipőt vesz fel munkába, meg rózsaszín csíkot rakat a hajába, amit már olyannyira kiszőkített, hogy lassan ősz lesz. Miért lettél ilyen? Pont azt tiszteltem benned, hogy különbözöl a korunkbeli lányoktól. Hogy nem állsz be a sorba. Mégis beálltál. És ez nekem már sok volt...

hug.jpg

(Forrás: http://healingmorning.blogspot.com/2010/01/great-hug-debate.html)

Megpróbált minket összehozni egy kedves közös ismerősünk. Mi pedig legjobb barátok lettünk. Haha, na erre varrjon gombot bárki is!
Első perctől szerettelek. Túlságosan ahhoz, hogy egy hónap múlva szakítsunk. Mert egy hónapnál többet úgysem éltünk volna túl. Így viszont ott voltunk egymásnak. Mindig. Éjjel is. Ünnepnapokon is. Bármi történt, egymásnak szóltunk elsőként.
Az összes barátnőd nevét tudom fejből, pedig volt belőlük pár... Ismerem a félelmeid. A vágyaid. A titkaid. Tudom, milyen zenéket szeretsz. Tudom, hogy hol voltál bulizni az elmúlt 10 évben bármikor. Tudom, hogy mennyi fű üt ki téged. Tudom, hogy alkoholt nem iszol, mert semmi értelme. Tudom, hogy anyád helyett anyád voltam, ami nem csoda...
Szerettem veled lenni. Szerettem, mikor beszívva a vállamon sírtál. Tudom, hogy rajtam kívül senki nem látott így. És én is szerettem berúgva a te válladon sírni. Az összes hülye exünk megbaszhatta, meg az összes hülye kolléga, főnök... meg mindenki. Mert te fogtad a hajam, amikor hánytam. És én támogattalak haza, amikor már menni alig bírtál. És ottmaradtam nálad, mert nem mertelek egyedül hagyni. Emiatt dobott ki az éppen aktuális barátom. És csak röhögtem rajta. Mit is tudott ő rólunk... Sosem néztünk úgy egymásra. Sosem tettünk semmit egymással. Lehet, épp ezért szerettem nálad aludni. Tudtam, hogy te tényleg elfordulsz, mikor átöltözöm. Nem is voltam az eseted, mi a francért néztél volna meg? Te se voltál az enyém. Jó is volt ez így. Máskülönben nem működött volna. Aztán jött egy csaj neked, aki bele kötött a kapcsolatunkba. Ez ölt meg minket végül. De tudtam, hogy így lesz, kódolva volt. Ha te nem, én megtettem volna idővel. Szóval nem haragszom rád. Ránk. Hiányzol. És sosem felejtelek el! Mindig a legjobb barátom maradsz... Akkor is, ha soha többé nem beszélünk egymással.

Megismertelek, mielőtt megismertelek volna. Igen. Apukád, akivel akkor már nagyon jóban voltam, annyit mesélt rólad, hogy nem is kellett gondolkoznom rajta, hogy ki vagy, mikor először láttalak. Milyen fiatalok voltunk! Fiatalok, naivak, és... szerelmesek? Én igen. Te... te is, csak a magad módján, azt hiszem.
Soha, soha nem volt nálam fiatalabb barátom se előtted, se utánad, mert mindig is az idősebbek jöttek be. És mégis jó volt akkor ez.
Fogalmam sem volt, és azóta sincs, hogy miért álltál velem szóba: egy nálad idősebb, meggyötört, megfáradt lánnyal. De hova is számít.
Bár nem az első voltál nekem.... bár nem az utolsó... de talán az egyetlen igaz, mielőtt a férjem megismertem. Pedig nem gondoltam komolyan veled. Nem mertem komolyan gondolni egy 19 éves fiúval. Ez szerintem érthető.
Kicsit visszaadtad azokat az éveket, amiket az exemre pazaroltam. Újra fiatal lehettem melletted. Újra naivan szerelmes. Újraélhettem egy „iskolás szerelmet”. Mert nekem az kimaradt. Mert mindig is ragaszkodtam a komoly kapcsolatokhoz. Pedig olyan fiatalon még kár volt.
Tudod, sosem gondoltam volna, hogy lesz, akivel fizetés előtt összedobjuk az utolsó forintjaink, és abból veszünk kaját magunknak. És ezt boldogan tesszük.Csak azért, mert együtt vettük meg. Mert együtt ettük meg. Kit érdekelt akkor, hogy vacsi már egyikünknél sem lesz...
Abban a rövid időben semmi más nem számított. Olyan rohadt gondtalan volt minden. Úgy repültek el a közös műszakok, mintha nem is kellett volna dolgozni.
Már nagyon-nagyon messze járunk egymástól. Van már más lány neked is, és ez nagyon jó. De ez a pár emlék meg marad. Döntsd el, hogy ez jó-e, vagy rossz.

Nem szoktam ilyet mondani, de a sorsnak valami nagyon elbaszott vicce lehet, hogy megismertelek. Nem voltál szerelmes belém. Én sem tebeléd. Mégis össze sodort minket a szél. Hogy ennek miért kellett így történnie, nem tudom. De mégis így kellett történnie. Te sem, és én sem tartanánk talán ott, ahol most tartunk, ha nem ismerjük meg egymást. Átsegítettél életem legnehezebb időszakán, és ezt köszönöm neked! Nem tudtam volna megbirkózni akkor azzal a fájdalommal egyedül, ami ért. És ha nem teszem túl magam azon, nem álltam volna készen arra, hogy megismerjem a férjem. Ennek így kellett lennie.
Nagyon bírom a fejed a mai napig. Egy igazi idióta vagy, de nagyon szerethető. Esküszöm, még a kamu önfényezéseid és csajozós dumáid is viccesnek találtam, mert egy szavad sem hittem el. Mert jobban átlátok rajtad ennél. Talán nem tudod, de nagyon is jól ismerlek, mert ha rád nézek, magamat látom férfi kiadásban. Ez fura nagyon. Fura, vicces, szomorú, és minden egyben.
Sosem jutott eszembe, hogy megszakítsam veled a kapcsolatot.
És hogy bántottál-e bármivel is? Érdekes, de nem érzem úgy. Bennem van, hogy ne legyen barátnőd, mert nem akarok rosszat egy lánynak sem- ugyanakkor titkon mindig bízom benne, hogy találsz valakit, akivel boldog leszel. Velem nem lettél volna. És én sem veled. De ez nem jelenti azt, hogy mással sem leszel.
Szerettelek. Mint embert. Mint barátot. Hogy most mi van, nem tudom. Nagyon távoli már minden, és nagyon megváltoztál. Ez keserít el a legjobban veled kapcsolatban. Olyan kicsit, mintha meghalt volna az az ember, aki annak idején mosolyogva szívta el a doboz cigim egy nagy lelkifröccs közepette, miután megmutatta a kilátást a tetőről. És helyette valaki más lennél már...  Valaki olyan, aki mindenki elég helyezi magát a saját életében, és nem találja fontosnak azokat, akik valóban törődnek vele.

Ha nekem valaki az első találkozásunkkor azt mondja, hogy a férjem, és a gyermekem apja leszel, valószínűleg pofán röhögöm. Annyira más embernek hittelek,mint amilyen valójában vagy.
 Először azt hittem, utálsz engem valami miatt. És borzasztóan meglepődtem, hogy mikor szóba elegyedtünk, órákon át tudtunk beszélni, és onnantól nem volt nap, hogy ne kerestük volna egymást.
Sosem voltam senkivel annyira közvetlen és őszinte, mint veled.
Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy ez nem holmi kéthetes járás lesz köztünk. Reméltem, hogy végre végre megleltem azt, aki velem marad majd. Láttam már akkor, hogy nagyon más ember vagy, mint bárki, akit ismerek, és hogy ez köztünk is máshogy alakul, mint eddig bárkivel.
El sem tudom mondani, mennyire nehéz volt mindazt a próbasorozatot kiállni érted, amit ki kellett. Szerintem a népmesékben a királyfik elbújhatnak mögöttem. De fogtam a kezed, és egy percre sem jutott eszembe meggondolni magam. Túléltük. Itt vagyunk. Semmi olyan nem történhet, ami elszakíthatna minket egymástól.
Imádom, hogy ugyanolyan antiszociális őrült vagy, mint én. Imádom, hogy sosem játszod az eszed előttem, és hogy én is önmagam lehetek előtted. Hogy mindent megoldunk együtt. Imádom azt az embert, aki vagy. Akkor is, ha néha felbosszantasz. Akkor is, amikor egyedül akarnék lenni. Akkor is, amikor a fejemet a falba verném legszívesebben a tisztaságmániád miatt. Én ilyennek szerettelek meg, és sosem akarnálak megváltoztatni.
Imádok neked müzlit vinni az ágyba. Imádom, amikor a főztöm dicséred. Imádom, hogy ennyi év és egy szülés után is megnézed a fenekem.
Imádlak stírölni, mikor kijössz a zuhany alól. Imádom a humorod, amit szerintem rajtam kívül senki sem tud értékelni. Imádom, amikor teát főzöl nekem. Meg azt is, amikor hagysz délig aludni.
Szeretem, ahogy szereted a kislányunkat, és ahogy szereted a három fős kis családunkat. Szeretem benned az apát, a férjet, a barátot, a lelki társat.
Életem szerelme vagy! Annyira nagyon szeretlek!

Egész életemben vártam rád. Azt hittem, sosem foglak megkapni, sosem foglak megismerni. Annyira boldog voltam, mikor megtudtam, hogy nemsokára érkezel... Nem láttalak akkor még. Nem tudtam, ki vagy. Nem tudtam, milyen leszel, ha egyszer találkozunk, és már akkor szerettelek. Minden feltétel nélkül. Jobban vigyáztam rád első perctől fogva, mint bárki másra addig és azóta. El sem tudom mondani, mennyire aggódtam érted. És hogy most mennyire aggódok. Ha valakivel, hát veled nem történhet semmi gond. Bármi jön, megóvlak tőle. Bármi lesz, szembenézek vele érted. Bármilyen akadályba ütközöl majd, segíteni fogok legyőzni.
Tökéletes vagy nekem. Minden pici porcikád. Gyönyörű kis arcod van, állandóan azt lesem, mikor nem veszed észre. Imádom nézni, amikor alszol. És megnyugszom, amikor mosolyogsz rám, mert onnan tudom, hogy jól csinálom az anyaságot.
Érted szoktam le a dohányzásról, és nem ittam egy korty alkoholt sem az elmúlt egy évben. Jobb emberré tettél ezáltal is. Kinyitottál bennem egy ajtót, ami a születésedig csukva volt.
Bár hulla fáradt vagyok minden reggel, mégis örülök, mikor keltesz, és várod, hogy felvegyelek, és puszit adj nekem. Szeretem nézni, hogy napról napra ügyesebb vagy. Hogy minden érdekel téged. Hogy mindent meg akarsz nézni és fogni. Hogy ugyanúgy imádod a pocakod, mint én. Hogy ugyanúgy egész nap dumálsz, mint én. Hogy minden emberre mosolyogsz.. remélem, egy jobb világban fogsz felnőni, mint én, és ezt az emberek nem fogják kiölni belőled.
Már születésed pillanatában sem állt jól a szemed sem. Épphogy rád néztem, már huncut arcot vágtál. Igazi csibész leszel, már most látom. Állandóan izegsz- mozogsz, és ez megnyugtat. Ne a tablet előtt nőj fel! Mássz fát, kergess lepkéket, homokozz, ess el a bicikliddel... ! Én ezt kívánom neked. És hogy ne nőj fel soha! Legyél mindig az a vidám játékos kislány, aki most vagy!
Egy anyának minden gyermeke különleges, ha lesz kis tesód, ő is az lesz számomra. De te vagy, aki engem anyává tett, és ez mindig is össze fog kötni minket.
Te vagy az én pici szivárványbabám. A legfontosabb vagy nekem, kicsi lányom! Mindennél jobban szeretlek!

A bejegyzés trackback címe:

https://vadalmamegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr7016039208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.