Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Life in panellakás

2020. június 16. - Vadalmamegmondja

"Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni."
Ezzel az idézettel köszöntök ma minden kedves olvasómat!

Nem írok mostanság túl sokat. Ami szomorú, mert relatíve sok időm lenne rá, legalábbis annál több, mint mikor még dolgoztam. Az oka nem más ennek, minthogy nem alszom. De szinte semmit. Hogy mi az oka ennek? Nem, nem a kislányom. Ő, köszöni szépen, ha csend van, végig alussza az egész éjszakát.
Nem, nem ő az oka. Az oka a kedves lakóközösség a házunkban.

Egyik kedves ismerősöm, aki szintén itt lakik, kezdte el a privát Facebook idővonalára irkálni ezeket a történeteket (bár ő más emberekről, hiszen nem a mi emeletünkön lakik), úgyhogy innen is köszönöm neki, hogy ihletet adott vele ennek a bejegyzésnek a megírásához. Hesteg lájf in panellakás. Jó olvasást mindenkinek!

Life in panellakás

Reggel  5.30. Felkeltem. Már megint. Pedig most nem kell szoptatni. Legalábbis nem kellett volna, ha nem keltik fel a babát a szomszédok...
5.30-kor ugyanis megint zajongás van. A fölöttünk lakó néni, akiről korábban már olvashattatok, beengedte magához a szomszédját, aki egy órán át fapapucsban rohangál a parkettán a fejünk felett oda-vissza. Oda-vissza. Oda-vissza. (Legalább addig sem áztat el minket a vénasszony, amíg van vele valaki...)
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

5.40. Elkezdenek beszélgetni. Vagyis üvöltözni. Ugyanis siket a nyanya. De hallókészüléket nem hord, mert a család sokallja a pénzt az elemekre bele. (Igen, a készülék megvan, de elemet nem vesznek bele. És nekünk sem hagyták, hogy saját költségen vegyünk.) A folyosókon megkezdődik a rácsok bebaszkódása, felkeltve ezzel a komplett lakóközösséget.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

6.00. Elkezdődnek a munkálatok a lakásunk alatt. Markoló, bobcat, teherautók zaja. Tulajdonképpen fél éve egy kupac homokot tesznek át egyik helyről a másikra, miközben a talajvizet a komplett környékről kiszivattyúzzák, had száradjon ki az a maradék kis zöld is, amit még meghagytak. A fejünk felett bekapcsol a ház szellőző rendszere, ami csapágyas, így olyan hangosan zúg, hogy hiába van bedugva a fülünk füldugóval, ugyanúgy hallható.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

6.30. A két átlósan fölöttünk lakó az erkélyükről kiabál át egymásnak, megbeszélvén, hogy naptejet kellett vásárolniuk, hogy honnan fúj a szél, és hogy festik a lakásukat (egyébként kb 3 éve).
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

6.40. A traccsparti után elkezdődik a felújítás: fúrás, kalapálás, amibe a komplett lakásunk beleremeg. (Nem mintha a házirend szerint nem nyolctól lehetne felújítani..) Kislányomat eddig a pontig nagyjából hatodszorra keltik fel (nyilvánvalóan szoptatni kell minden ilyen esetnél, de az úgysem fontos, hogy én négy óránál többet aludhassak egyhuzamban). Bár kérdés, hogy mi az, amit egy panellakásban három éven át kell felújítani, napi rendszerességgel. Hétvégén, ünnepnapon, mindig.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

7.00. Elcsendesül a ház. Mindenki kipiheni a reggeli mókolás fáradalmait. Ha ne adj Isten kiszellőztetnénk egy kicsit a 6-8 szoptatás után, lehetetlen, mert a szomszéd már tolja a gyerekszoba ablaka alatt a blázt.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

8.00. Az átlósan felettünk lakó sittes fejű hapsinak megjönnek az unokái. Ráccsapkodás, üvöltözés, a két nyomorult lelkű gyerek kint vonít a folyosón, mert nem viszik be őket.
Megérkeznek az első csövesek a kinti kukákhoz, amit a lehető legnagyobb zajjal túrnak át, lehetőleg minél több szemetet szanaszét dobálva ezzel.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

8.30. Folytatódik a felújítás, de csak annyira, hogy mikor épp visszaaludnál, ismét felkelj.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

9.00. Mindenki elcsendesedik, amikor már úgyis mindegy, hiszen kelsz, és kezded a napot. Innentől úgyis mindegy.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

10.00. Ha mázlim van, alhatok fél órát. De általában folytatódnak lent a munkálatok, a melósok üvöltenek, csapkodnak, rally versenyt tartanak a munkagépekkel.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

11.00. Újból belevernek néhányat a falba. A sittes fejű unokái szedik szét a lakást olyan szinten, hogy bár nincs közös falunk velük, konkrétan az általunk hallgatott zenét túlharsogják. (El tudom képzelni, mit élhet át az alattuk lakó... A mellettük lakónak úgyis mindegy, hiszen siket...)
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

12.00. Indul újból a fúrás. Nagyjából egyig.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

13.00 Mindenki elmegy délutáni pihenőre (kislányom ilyenkor a legaktívabb).
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

16.00 A melósok lent az egész napos semmittevés után gyorsan nekilátnak még zajongani, ordibálni. Az unokák az emeleten felélénkültek, ismét verik szét a lakást. A másik emeleten lakó gyorsan bever még pár szöget.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

18.00 Végre nyugi van. „Leülök egy könyvvel, kicsit lazítok.” És akkor a mellettünk lakó szintén siket, nyugger házaspár nekiáll bömböltetni a tévéjét.  A csövik újult erővel zajonganak a szemetessel lent. Megérkeznek a mikrobuszos „fiatalemberek”, akik nekiállnak autót szerelni, miközben zenét bömböltetnek, üvöltöznek, szemetelnek, bagóznak, mindezt természetesen egy játszótér mellett.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 20.00 Elkezdem a babafürdetést. Végre kicsi csend van, de úgyis tudom, hogy mire leteszem aludni, addigra megint valaki nekiáll zajongani.

 21.00 Letettem a babát aludni.
 Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 22.00 A felettünk lakó vénasszony üvöltözik. Mivel egyedül lakik, nem nagyon értem, kivel és miért.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 0.00 Feküdnénk aludni. Végre elhalkul mindenki, kivéve az átlósan fölöttünk lakó nő, aki még mindig húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 1.00 Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 2.00 Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 3.00 Kezdődik a rácsok csapkodása.
Az átlósan fölöttünk lakó nő húzza,vonja a székeit, mintha kötelező lenne.

 Ez volt a mai napom. Igazából ez minden napom. Nem alszom. Nem alszunk. Nem pihenünk. Mert az itt lakók valami elb@aszott oknál fogva sportot űznek abból, hogy ne hagyjanak minket aludni. Persze, szívemre teszem a kezem, nekünk is van egy kislányunk, aki fogzik, és emiatt sokat sír. Na de akkor is....

 Úgyhogy picit részletesebben bemutatnám a szomszédaink, ezzel együtt a panelprolik alapfajtáit:

 -Az átlósan felettünk lakó nő: állítólag van férje, bár én még nem nagyon láttam őt. Szerintem kiköti egy székhez, és jutalomfalatokat oszt neki, ha jól viselkedik. Ez a nő napi 22 órákat képes bútort tologatni, természetesen anélkül, hogy azok lábán lenne filc. Az unokái gyakran itt vannak, ők még többet húzkodják a bútorokat, plusz úgy üvöltenek, hogy, bár közös falunk nincs velük, simán érteni lehet mindent, amit egymás között... hát mondjuk beszélnek.

Szilveszterkor majdnem kilőtték az ablakunk, ugyanis az erkélyükről dobáltak le petárdákat. Én épp akkor nyitottam ki az ablakot 8 hónapos terhesen, nagyszerű élmény volt, nagyjából kétszázas lehetett a pulzusom utána.

 -A felettünk lakó vénasszony: 100 éves lehet, szellemileg már rég leépült, fizikailag annál jobb állapotban van. Nem tudom miket, de dobál felettünk úgy, hogy belereng az egész lakás. Fél évente áztat el minket, nem többször. Röpke 100-200 liter vízzel. Folyamatosan üvölt, nem tudom, kivel... (Róla már meséltem  itt.)

 -Az átlósan felettünk lakó férfi: arcra nagyjából 20 évet adnék neki, szerintem lehet, már túl is van pár év sitten. Hű, gyerekek! Az igazi masszív alkoholista munkásember, az a tipik „negyvenes”, aki miatt a lányok leszbikusok lesznek, ha addig a pontig nem lettek volna, hogy őt lássák. Na, neki is az unokái szoktak őrjöngeni (heti 6 nap, bár tudnám, mikor mennek óvodába vagy iskolába...). Ő az, aki állandóan kalapál, mókol valamit, felújít, az erkélyén flexel, és a folyosón éli a mindennapjait. Egyébként ő, és a komplett felettünk lakó emelet folyton kint bassza a rezet a folyosón, őrjöngve, üvöltözve, mert nyugdíjasok, és ráérnek. És az a legnagyobb problémájuk, hogy mi egyszer azóta, hogy itt lakunk, felújíttattunk...

 -A mellettünk lakó bagós paraszt az, aki azért, hogy a saját unokáit ne füstölje össze, inkább a mi gyerekünkhöz tolja be a füstöt. Ugyanis napi 20 órákat végig tud dohányozni. Nem túlzok. Sok levegőt ebből kifolyólag nem tudunk beengedni. Ugye, ha neki van erkélye, az feljogosítja arra, hogy kifüstöljön másokat a saját lakásukból. Volt, hogy egy napon belül negyvenig számoltuk a cigijeit, aztán feladtuk a számolást. Jó, nem akarom játszani az álszentet, én is dohányoztam a baba előtt. De eszembe nem jutott volna odafüstölni más lakásába, pláne nem olyan helyre, ahol pici gyerek van... Sőt, ahol albérletben laktam egyszer, tilos is volt erkélyen dohányozni. Mindenki lejárt egészen egyszerűen a kijelölt helyre. Szerintem jó is volt, tudtunk kicsit beszélgetni egymással. Bár persze a beszélgetéshez normális emberek kellenek... Persze, ez nem Budapesten történt.

 -A másik szomszédaink simán siketek. Folyton üvöltenek, és üvölt a tévéjük. Egyébként egy relatíve normális idős házaspár, akiknek a férjemnél idősebb lánya még velük lakik. És a liftig kikísérik a szülei, ha megy valahova.

 -Az alattunk lakóból sokat nem tapasztalunk, viszont vélhetően klimaxol, ugyanis télen elzárja a fűtését, aminek következtében az egész padlónk jéghideg.

20170321184403-panel_lak-s.jpg

Forrás: https://ertekbecslonet.iwk.hu/tudni-valok-a-panel-lakasrol/

 Ennyit a panelproliságról, illetve arról, hogy miért is nem tudunk pihenni, és normálisan szellőztetni a saját lakásunkban. Ha vannak hasonló történeteitek, szívesen olvasnám őket kommentben.

A bejegyzés trackback címe:

https://vadalmamegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr2515814082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.