Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Császármetszés - fogadd el!?

Mi érhet egy nőt császár során?

2020. május 22. - Vadalmamegmondja

Sziasztok!
Bár előbb a terhességemről szerettem volna írni, a mai nap úgy döntöttem, előtte foglalkozom kicsit
magával a császármetszéssel. (És itt már le is lőttem a történet végét, igen, császárom volt! De higgyétek el, lesz még mit mesélnem azzal kapcsolatban is...)

A blog facebook oldalát továbbra is itt éritek el: https://m.facebook.com/Vadalmamegmondja/ .
Az instagram profilját itt: www.instagram.com/vadalmablog/ .
E-mailt a vadalmablog@gmail.com címre tudtok küldeni.

Császármetszés - fogadd el!?

 

Császármetszés. Minden olyan nő számára jelent valamit ez a szó, aki már szült, szülni fog, vagy szeretne szülni. Van, aki direkt császárt kér, és van, aki retteg attól, hogy arra kerül  sor. Nos, én az utóbbihoz tartoztam.

Alapvetően nagyon szerettem volna természetes úton szülni. Többek között azért is, mert az a „természetes” folyamata a baba világrajövetelének. De nem ez volt a fő oka. Szerettem volna átélni egy „szülésélményt”. Át akartam élni a szülés minden szakaszát, a vajúdástól a gátvarrásig. Szerettem volna aranyórázni, és nézni, ahogy a férjem büszkén elvágja a köldökzsinórt. Hú. Utólag belegondolva, jó kis hollywoodi ábrándnak tűnik, főleg azok után, amik valójában történtek velem.

Ugyanis a terveim helyett egyik pillanatról a másikra a szülőszobából a műtőasztalon találtam magam. Egy hideg, rideg, maszkos műtőorvosokkal teli műtőben. És én akkor azt éreztem, hogy csődöt mondtam, mint nő, mint anya, mint kismama, mint feleség. Hiszen így a férjem nem lehetett ott a kislányunk első perceiben. Nem vághatta el a köldökzsinórt. És nem foghatta a kezem, amire, kiváltképp, hogy műteni kellett, hatalmas szükségem lett volna.

Kimaradt az aranyóra. Kimaradt a szoptatás. Kimaradt, hogy egyáltalán hozzá érhessek a kislányhoz. Egyből elvitték, és legközelebb több, mint 12 órával később kaptam meg. Odatolták, hogy tessék. Semmi instrukció, semmi tanács. Hajrá, csináld!
Első gyerekes anyuka vagyok. Soha életemben nem volt baba a kezemben. De még a közelemben sem.
(A legkisebb gyermek, akivel valaha találkoztam, akkor volt kb 8 hónapos.)
 Azt sem tudtam, mit csináljak vele. A hegem annyira fájt, hogy szegény babámat majdnem visszaejtettem, mikor megéreztem, milyen súlya van (közel 4 kilóval született).

Vagány csaj vagyok. Túl vagyok 3 műtéten a császár mellett. Nem gyenge műtéteken. De azért nem meglepő módon megviselte a szervezetemet. Mindennek ellenére az ápolók úgy rángattak idegbeteg módjára jobbra-balra, mint egy rongybabát, és folyamatosan bosszankodtak, hogy mennyire nyápic  vagyok. Hát tanúsíthatom, a szobában a többi anyuka is mind császáros volt, hát nem kicsivel viselték nehezebben, mint én! Még azért is le lettem baszva, hogy a férjem a sporttáskámat az ágyam mellé egy székre tette, hogy ne keljen hajolgatnom és emelgetnem. Szóltak is, hogy vegyem le onnan. Na persze! Majd még azt a 15 kilót emelgetem műtét után 1 nappal...

Nem sokkal ezután beszéltem egy ismerősömmel, aki kérdezte, hogy hogy ment a szülésem, mire a következőt válaszoltam:

„császármetszéssel szültem”.

27602707_2117439_6a8927233b0796b30983a1a00f77a334_wm.jpg

Forrás: https://divany.hu/szuloseg/2019/05/08/csaszarmetszes-szules/


Ismerősöm kiakadt, hogy miért mondok ilyet, hiszen a császármetszés nem szülés. (Azóta nem beszélünk.)
Nos, én azt hiszem, hogy ha valaki császármetszéssel jön a világra, ő is „születik”, és nem „metsződik”, továbbá  nem azt fogják a papírjaira sem írni, hogy „császármetszés időpontja”. Miért is lenne egy nő ettől kevesebb? Arról, hogy valakinek faros a babája, a köldökzsinór a babára tekeredik, nem tágul ki eléggé, vagy ne adj Isten valamilyen egészségügyi problémája van, ő már nem is jó anyuka? Vagy ezekről ő tehet? Nem elég a maga baja, még belé is kell kötni emiatt?

Nem szültem természetesen, így nem tudom, milyen. Császárom viszont volt. Azt tudom, milyen: kemény. Nem kell belehalni. Nem kell belerokkanni. De nem egyszerű... És nem egyszerű elfogadni a tényt, ha valaki nem így tervezte a szülését.

De a leggázabb, amikor az orrom alá dörgölik, hogy

„Örülj neki, hogy él a gyereked, és egészséges!”

Mert amúgy, ha nem mondják, eszembe sem jut. Sőt, amúgy azt akartam volna, hogy haljon meg! Igen, egészséges. Halleluja! Örülünk neki, ez egy szuper dolog, és nyilvánvalóan, miután megtudtam, milyen komplikációk léptek fel vajúdás közben, eszembe sem jutott volna megkérdőjelezni az orvos döntését. És tulajdonképpen az, hogy a hasamon vagy... lent jött-e ki a baba, szinte mindegy is valóban. De amikkel járt ez az egész... Megfosztva mindentől, ami egy anyának ilyenkor járna... Mintha ezzel is azt akarnák a kórházak belénk sulykolni, hogy ha nem vagyunk képesek szülni, vagy komplikáció mentesen kihordani egy gyereket, akkor viseljük szépen a következményeit, és mondjuk le mindenről, ami minket megilletne a baba világra jötte után. Mintha passzióból feküdtünk volna oda, vagy mert lusták lettünk volna végigszenvedni a természetes szülést. (Na EZ az igazi diszkrimináció!)

De hiszen ez sürgősségi esetben NEM a mi döntésünk! De úgy gondolom, ha valaki saját elhatározásból dönt a császármetszés mellett, akkor is joga van ezekhez!

És nem, nem kell egy császáros anyának hallgatnia mások pampogásait! És én sem vagyok hajlandó rá. Bárkivel szívesen beszélgetek a témáról, adok tanácsokat, elmondom a véleményem, de senki nem köthet se belém, se a többi ilyen anyába!

És amit még emellett szeretek... Na az az, amikor valaki elkezdi bizonygatni, hogy:

„Attól, hogy császárral szültél, nem érsz kevesebbet!”

Oké, tök jó! Akkor ez miért téma? Ha így gondolnák, akik ezt mondják, valószínűleg nem hoznák fel csak úgy, a semmiből. Vélhetően ezzel próbálják mutatni, hogy ez a véleményük, miközben kurvára nem.

 

Hogy zavar-e a heg a hasamon? Egy kicsit sem. A műtéti hegeimre, az ezt megelőzőekre is úgy tekintek, mint egy- egy tetkóra. Mindegyiknek van története. Mindegyik hozzám tartozik. Jó helyen van a hasamon az a vágás. Az a seb sokkal kisebb, mint ami a szívemen esett a procedúra miatt.

Szóval anyucik! Akárhogy szültetek is! Ér kisírni magatokat! Ér beszélni róla másoknak! Ér nem elfogadni, hogy mi történt veletek! Ér segítséget kérni ahhoz, hogy szembenézzetek a szüléstörténetetekkel!

(Ha legközelebb terhes leszek, tuti biztos, hogy programozott császárt fogok kérni mindennek ellenére... Amennyi és amilyen komplikációkat nem vettek észre az orvosok menet közben, meg amilyen szinten szartak az egészre, nem létezik, hogy a második babám életét is veszélybe sodorjam ezek miatt a szerencsétlenek miatt. Bár sosem akartam volna programozottat. De ezek után nem fogok bízni bennük. Hiába kértem, hogy vegyenek komolyan, mert érzem, valami nem oké.... De ezt majd a szüléstörténetemben elmesélem. )

A bejegyzés trackback címe:

https://vadalmamegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr515712924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.