Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Amit a szakításról tudni érdemes 2. rész- Hogy éljem túl?

2020. május 06. - Vadalmamegmondja

Sziasztok!
Elkészültem az újabb résszel. Kislányom annyira kidőlt aznap, mikor oltásra vittem, hogy több órám volt írni.
Egyik kedves olvasóm részéről felmerült az a kérdés, hogy írok-e mást a blogon kívül, amit itt és most szeretnék megválaszolni: igen. 16 éves koromban kezdtem el egy háborús-szerelmes történetet megírni. Három komplett füzet tele van vele (ugyanis nekem nem volt tabletem, laptopom vagy bármi ilyenem, amire felvihettem volna a vonaton ülve, vagy egy unalmas matekórán (juj, ezt a fiatalok ne vegyék komolyan! Igenis figyelni kell az iskolában!), így maradtak a lapok. Viszont sajnos így még digitális formában nincs meg, de ami késik...). Ezt a három füzetet be kellene gépelnem, és a történet tovább háromnegyedét megírni, mi sem egyszerűbb! Hogy ki akarom-e adni? Persze, minden vágyam! Hogy kiadom-e? Attól függ, hogy fognak a dolgaim állni. Természetesen első kézből fogtok értesülni a hírről, ha ez bekövetkezik.

A blog facebook oldalát továbbra is itt éritek el: https://m.facebook.com/Vadalmamegmondja/ .
Az instagram profilját itt: www.instagram.com/vadalmablog/ .
E-mailt a vadalmablog@gmail.com címre tudtok küldeni.

Amit a szakításról tudni érdemes 2. rész- Hogy éljem túl?

 Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít. Ez részben igaz. Van, amit nem fog soha. Egy szakítást jó esetben be fog. Viszont nem mindegy, mennyi idő alatt. Íme néhány gondolat és tipp, hogyan éld túl a szakítás fájdalmait:

A döntés megszületése- mikor?
Nagyban befolyásolja a szakítás utáni fájdalmakat az, hogy mikor születik meg  a döntés a fejedben. Én az a típusú ember vagyok, aki a szakításait a végsőkig húzta. Mindkét kapcsolatomban (hibásan) a döntés után még fél- egy évig húztam a dolgot. Az elsőnél ez az időszak könnyebb volt. Tinik voltunk, nem éltünk együtt, és konkrétan nagy gond nem volt a sráccal. Egész egyszerűen kihűlt a kapcsolatunk, és már nem passzoltunk egymáshoz. Szerintem minden első kapcsolat erre a sorsra van ítélve, hacsak más véget nem vet neki, úgyhogy nem meglepő dolog. Az utolsó időszakban már alig találkoztunk, alig beszéltünk. Ha mégis, általában a továbbtanulásáról, vagy a családjainkról. Egyik sem túl meghitt téma, úgy gondolom. Szóval miután meghoztam a döntést, még voltak kételyek, kérdőjelek bennem... Mi lesz a közös barátokkal, emlékekkel, az elmúlt négy év minden olyan pillanatával, amit együtt töltöttünk..? És végül eljutottam oda: mi lenne? Szakítunk, nem megöljük egymást! A szép pillanatok megmaradnak, nem vesznek el. A közös barátok (egy része) sem. Nem kell megutálnunk egymást innentől, és nem kell ignorálnunk sem egymást. Csak simán, éli mindenki tovább a maga kis életét... egyedül. Vagy másik partnerrel. És ez így van rendjén. És akkor, amikor ide eljutottam, lettem képes arra, hogy elmondjam neki, mit is érzek.
A másik kicsit komplikáltabb volt. Egyrészt részemről nagyobb volt a szerelem, mint az előzőnél, másrészt együtt is éltünk. Az együttélés mindig nehezebbé teszi. Nem tudsz gondolkozni kettőtökről tiszta fejjel, hiszen vagy dolgozol, iskolázol, vagy együtt vagytok... Nehéz ügy! Nekem is marha nehéz volt, mert mindig, mikor elszántam rá magam, hogy „na most aztán véget vetek a kapcsolatunknak!”, valószínűleg megérezte ezt, és gyorsan normálisabb lett. Néhány napra. Ugyanis ez az a fazon, akiről korábban már meséltem. Aki vert, aki megalázott, aki elszedte a pénzem. Nos, joggal kérdezheted, akkor miért maradtam vele. Egyszerű. Buta és naiv voltam. Aztán 19 évesen rájöttem, hogy nem frankó, amit művel velem, és a kapcsolatunk sem jó. Hiába szerettem (akkor még), muszáj voltam otthagyni, ha jót akartam magamnak. Akkor is, ha nagyon nehéz volt. Ebben az esetben is jóval hamarabb eldöntöttem, hogy otthagyom. Mégis eltelt rengeteg idő, mire rá tudtam venni magam.

Viszont mindkét esetben könnyebbség volt, hogy a szakítás fájdalmát már úgymond megéltem a szakítás előtt. Hiszen, habár ki nem lett mondva, a levegőben lógott, és tudható volt, valószínűleg a partnereim részéről is. Ennyi könnyebbség volt ebben. Viszont nehéz úgy valakivel együtt lenni, ha már eldöntötted, hogy nem fogsz mellette maradni. Nagyon rossz. Ha újra kezdhetném, valószínűleg nem húznám ilyen sokáig egyiket sem.

Jobb esetben, a döntés megszülése után záros határidővel megbeszéled a partnereddel. Hogy mi hozhatja el a végleges döntésed? Egészen apró dolgok is átbillenthetik a serpenyőt a másik oldalra, ha egyébként is kilóg a lóláb. Akár egy grimasz, vagy egy rosszul elsült mondat is. Nálam először konkrétan az döntötte el, hogy az akkori barátom lemondta az aznapi találkozót tanulásra hivatkozva, de én tisztában voltam vele, hogy a World of Warcraft nevű játékban fog aznap délután öt szintet fejlődni.
A másik eset a névnapomon történt. Életemben először kaptam exemtől virágot. Leb@aszta az asztalra, majd mikor megkérdeztem,  hogy kié a csokor, visszakérdezett, hogy „szerinted?”, mire föl én közöltem, hogy ha már virágot ad, azt illik a nő kezébe adni. A válasza: „Örülj neki, hogy vettem virágot, becsicskulni nem fogok mellé”.

Nos, egyik esetben sem a kizárólagos ok volt természetesen. De mindkét esetnél azt éreztem, hogy elég, betelt a pohár, nem akarom tovább elvilselni egyiket sem.

Bármelyik is igaz rád, akár egyből mondod ki a viszlátot, akár húzod, előbb-utóbb meg fog viselni. Nem kérdés.

Forrás: https://geist.hu/a-szakitas-rejtelmei-ii/

Az első hetek
A legnehezebb időszak. Megszoktál egy partnert, vele egy életet, és most hirtelen egyedül vagy. (Nem, nem vagy egyedül!)

A partnered hiányát egy bizonyos ideg nem fogja tudni más betölteni- de az egyedülléted tudod mérsékelni. Természetes, ha egyedül akarsz lenni, kibőgni magad, nézegetni vagy épp széttépni a régi képeiteket, emészteni magad, hogy hol rontottátok el... De ezzel nem fogsz előrébb jutni, sőt, előbb-utóbb bele fogsz őrülni. Ha úgy érzed, hogy van egy kis erőd (vagy elfogyott otthon a papírzsepi), mielőbb keress fel olyan embereket, akiket szeretsz. Család, barátok, régi kollégák, tanárok... A lényeg, hogy ebben az időszakban legyél sokat szeretteid között!
Én a második szakításom után egy időre a nagymamámhoz költöztem. Őszintén sokat segített, hogy együtt lehettünk napi szinten, és újra el tudtuk mélyíteni a kapcsolatunkat. Reggelente közös kávézás, cigizés, beszélgetés, reggeli... este egy közös feles. Életem egyik legjobb és legnyugisabb időszaka volt. És amikor együtt kártyáztunk, már piszkosul nem a volt kapcsolatomon kattogott az agyam, hanem azon, hogy vajon mikor lesz kanasztám.
Ugyanebben az időben elevenítettem fel a kapcsolatot egy gyerekkori barátnőmmel, aki szintén akkoriban lett újra egyedülálló. Nincs is jobb, mint egy közös kávézás mellett szidni az exeket!

Új munkahelyet választottam. Persze, ha jól érzed magad ott, ahol vagy, ne válts csak a szakításod miatt. De ha amúgy is gondolkoztál rajta, soha jobbkor! Tiszta lappal indulsz mindenhol. Ha nem akarsz eljönni, valami pici változás az életedben akkor is jót tesz, ami elvonja a figyelmed.

És a hobbik. Igen, a hobbik. Soha jobbkor nem tudnál leülni egy jó regénnyel, vagy újra elkezdeni edzeni járni. (Ezeket tettem én is.) A hobbik megnyugtatnak, elvonják a figyelmed, és nem utolsó sorban remek alkalom arra, hogy megismerj új és érdekes embereket.

És legyél elképesztően nyitott  bármire! Ha szembejön veled egy ember, aki Istenről akar veled beszélgetni, habár te mondjuk ateista vagy, ne félj szóba elegyedni vele! Legrosszabb esetben egyetértetek abba, hogy nem értetek egyet. De egy jó esély lesz arra, hogy kapcsolatot építs, vagy csak beszélgess egy jót valakivel. A mai világban ez nem megy könnyen. Használj ki minden alkalmat! (Gondolnád, hogy a legnagyobb lelki összeomlás közepén, a vonatállomáson egy huszonéves srác baconnel kínált, mert csak az volt nála? És gondolnád, hogy az a bacon nekem akkor értékesebb volt bármi másnál? Mert egy ilyen időszakban ki van éhezve az ember minden apró figyelemre és törődésre.)

Az első hónapok
Idővel minden jobb lesz, és te elkezdesz visszatérni a régi, megszokott életedhez. Halleluja! Túl vagy a krízisen, ami a legnehezebb. Innentől már csak jobb lesz! Folytasd a magaddal való foglalkozást, fedezd fel önmagad, szánj időt magadra, és szeretteidre! Próbálj ki új dolgokat, utazz el, tedd, ami boldoggá tesz téged, hiszen szabad vagy! Végre véget vetettél egy olyan kapcsolatnak, aminek véget akartál vetni. Élvezd, hogy nem kell viselned tovább- és élvezd, hogy újra van esélyed megismerkedni olyannal, aki méltó párod lesz. De nem kell siettetni! Te vagy az első, kizárólag te! Ha valaki okoskodik, hogy már túl kellene lenned, vagy hasonlók, ne vedd fel! Mindenki saját tempójában épül fel- fizikailag és érzelmileg is. Nem lehet összehasonlítani egy kapcsolatot a másikkal, ugye? Akkor egy szakítást sem lehet. Nem tudhatja senki, mi játszódik le benned. Mit érzel. Mennyire viseled nehezen.

Ismerkedni- szabad?
Hogy mikor állsz készen az ismerkedésre, az tőled függ. Feltételezhetően nem egy héttel szakítás után. De amikor jónak látod, nyugodtan kezdd el. Egy kis randizgatás biztos nem tesz rosszat. Vélhetően nem most fogod megtalálni a jövendőbelid, de nyugodtan flörtölgess, beszélgess másokkal. A lényeg itt is az, hogy legyél nyitott- sosem tudhatod, mi sül ki egy találkozóból.

Barátság extrákkal
Igen, működik. Mármint nem az exeddel- bár van, aki arra esküszik-, hanem egy jó baráttal vagy ismerőssel. Igen. Működik. Vélhetően, ha barátok vagytok, beszélgetni fogtok egymással, ami már önmagában nagy segítség lesz számodra. A többiről meg annyit, hogy most, hogy egyedül maradtál... nos, igen. Attól még nem állt le a biológia. Sokkal jobb olyan emberrel kamatyolni, akit ismersz, és akiben megbízol, mintsem vadidegenekkel. Arra azért vigyázzatok, hogy ez ne tegye tönkre a barátságotok, feltéve, hogy eddig nem feküdtetek le. A legjobb (tapasztalatból mondom), ha némi alkoholt fogyasztotok előtte, és megbeszélitek, hogy hogy is fogtok tekinteni az esetre. Egyszeri alkalomként, vagy összejöttök, amikor éppen mindketten szinglik vagytok, és kedvetek van. De ne játszatok egymás érzéseivel, és kiváltképp ne hagyd ebben a helyzetben, hogy ő játsszon a tieiddel.
Ha ügyesek vagytok, lelkileg megnyugtató lesz, és egyfajta biztonságérzetet ad, hogy még vonzó vagy, és hogy van olyan ember, aki szeret, és akiben bízhatsz.

Újra összejönni?
Természetes, ha az elején még eszedbe jut ez a gondolat néha. A legjobb, ha az első hetekben elhessegeted. Ha továbbra is fenn áll, gondolkozz el rajta. Őszintén bevallom, nem vagyok híve az „újból felmelegített levesnek”, mert szerintem sosem ugyanolyan már, mint frissen. De elfogadom, hogy lehet kivétel, sőt!

Ha úgy érzed, megtennéd, ezeket érdemes lehet átgondolni:
-Hiányzik a volt párod?
-Tudnál szerelemmel tekinteni rá azok után, hogy szétmentetek?
-Hogy viselkedett veled a szakítás után?
-Hogy élte meg a szakítást? (Másnap már kutya baja sem volt, vagy még egy évig téged siratott?)
-Elhárult a probléma, ami miatt szakítottál vele?
-Jobb lesz vele, mint egyedül?
-Biztosan nem szeretnél más partnert?
-Jó lesz a kapcsolatotok?

Ha ezeket átgondolod, jó eséllyel közelebb jutsz ahhoz, hogy eldöntsd, hogyan lenne a legideálisabb.

Ha semmiképpen nem jobb...
Ha hónapokig nem tudsz magaddal mit kezdeni, ha nagyon fáj, ha legszívesebben megszűnnél létezni... akkor gratulálok, ezek szerint vannak emberi érzéseid! Ha azonban nagyon elhúzódik a dolog, és eltart egy évnél tovább, vagy kihat az egészségedre, és mondjuk drasztikusan elkezdesz fogyni, vagy például depresszióba esel, ne félj segítséget kérni! Egy jó pszichológus vagy pszichiáter mindig nagy segítség, hogy fel tudj dolgozni néhány dolgot. Lehet, hogy a problémád sokkal mélyebbről gyökerezik, mint a szakításod.

Ha újra összefuttok
Előfordulhat, hogy akaratotok ellenére összefuttok, főleg, ha egy kerületben vagy településen laktok. Egy a fontos: ne izgasd fel magad! Ő már a múlt, mindketten élitek tovább a kis életeteket. Ha a helyzet megkívánja, köszönj neki, esetleg kérdezd meg, hogy van (ennyivel tartozol, hacsak nem bántott téged (lásd: https://vadalmamegmondja.blog.hu/2020/04/24/amit_a_szakitasrol_tudni_erdemes_1_resz_szakitsak-e )), de semmilyen interakcióba nem KELL bocsátkoznod vele, hacsak te magad nem akarsz. Ha elkezd kérdezősködni felőled, és zavar téged, add tudtára, hogy nem szeretnél beszélgetni vele.

....és túl vagyok rajta!
Ez a pont, normális esetben végül mindenkinél elérkezik. Hatalmas, felemelő érzés! Nem fogod egyből észrevenni, hanem egyszer csak azon kapod magad, hogy annyi elfoglaltságod volt, hogy egy hete eszedbe sem jutott a hülye feje. Most pedig, hogy eszedbe jutott, már nem szökik a könny a szemedbe (maximum a felismeréstől, hogy te ezzel az emberrel valóban együtt voltál). Gratulálok, megcsináltad! Túl vagy rajta, szabad vagy! Innentől pedig szabad a pálya, a leendő partnered bármikor kopogtathat az ajtódon.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vadalmamegmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr6315664472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.